3-6 évesen ún. 'ottalvós' óvodába jártam. Kimondottan gyűlöltem, rettegtem az egész napos távolléttől (nagyon szülős voltam), kölcsönösen nem kedveltük egymást az óvodástársakkal, utáltam délután lefeküdni és a szemem sarkából nézni, ahogy az óvónők halkan járnak...

A 'mit is ettünk' post alatt sok ember emlékezett vissza a régi finom ételekről, amelyekkel feldobtuk a hétköznapokat, ünnepeket. Ezek közül válogatok most egy csokorékra valót, mindenféle koncepció nélkül, rapszodikusan. Akinek még eszébe jut valami, szóljon és a következő...

A nyolcvanas évek Romániájában tomboló nyomorról már egész legendakör, viccgyűjtemény forog közszájon. Jómagam nagyon kettős érzelmekkel viseltetek eziránt. Mert bár tény, hogy objektíve nézve nagyon szegények voltunk, ezt soha nem éreztem. Az élelmezés nehézségeiről...

Gyerekkorom egyik meghatározó tényezője a jegyrendszer volt. Nem azért, mert annyira érzékeltem az élelmiszer szinte teljes hiányát dulcse országunkban, hanem mert a jegyek gyönyörűséges, színes papírcetlik voltak, amelyeket – lejártuk után – remekül lehetett...